Miniszter

2011 november 7. | Szerző: zsozso29 |

 Gyerekkoromban egyszer mama megkérdezte, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy miniszter. Mama nagyon élvezte, bár nem hiszem, hogy a miniszterek munkaköri leírásával tisztában lett volna… Lehettem úgy 12-13 éves, a kommunizmus tombolt Erdélyben is, magyar miniszterek nem nagyon forgolódtak a parlamentben. Nem is tudom honnan jött a gondolat, bár akkoriban nagyon vadakat gondoltam, Kőrösi Csoma Sándor volt a példaképem. Mama haláláig miniszternek szólított. Amikor meglátogattuk, mindig azt mondta: -Megjött a miniszter!

Hát egyelőre nem lettem miniszter, bár alaposan kiveszem a részem a közéletből, úgy küzdök itt a szórványban, mint egy oroszlán: tanítok, újságot szerkesztek, és van egy volt miniszter ismerősöm, aki most az Európai parlamentben képviseli az érdekeinket.

Azért jutott mindez eszembe, mert az elmúlt három év keserves kínlódásai után ma éreztem, hogy a helyemen vagyok. Azt teszem, ami a dolgom és ez örömmel tölt el. Gyerkőceimmel összeolvastunk, mert már három betűt ismerünk. Ott csúsztak a kis virágszirom ujjak a betűk alatt, a szájak kínlódva, majd egyre könnyebben formálták a hangokat, és megszülettek, világra jöttek a szavak… Felelősségem teljes tudatában éreztem, hogy többet teszek ott, akkor, mint bármelyik miniszter… Védőbástyát építek, követ-kőre rakva, melynek védő árnyékában ezek a gyerekek megmaradhatnak magyarnak. Páncélként magukra rakják majd Petőfi, Kőrösi Csoma Sándor, Sütő András örökségét. És remélem, hogy ők is küzdenek, mint az oroszlánok. Ki tudja, még miniszter is lehet belőlük…